Ismeritek azt az illatot, ami egy kézműves (divatosabban kreatív) üzletbe belépve átölel? Nem tudnám leírni milyen, vagy hasonlítani bármihez, de létezik. Nem fűszeres, nem is jellegzetes, még csak nem is túl kellemes, de ott lebeg a kis polcok felett, siklik a selymes fényű gyöngyszemek hasán, libben a színes papírhalmok között.
Amikor 2001. nyarán életemben először átléptem egy ilyen kis bolt küszöbét, akkor találkoztam vele először. Eladónak jelentkeztem életem első munkahelyére, holott azt sem tudtam, hogy létezik ilyen bolt. A kis helyiség zsúfolásig tele volt, hamar kiderült, a legtöbben az állásinterjúra érkeztek. Mivel ábécé sorrendben hívták be a jelölteket, volt időm körülnézni (persze, hogy utolsó voltam). Teljesen belevesztem a színes forgatagba, szerettem volna mindent megfogni, megszagolni. Tudni, ismerni akartam mindent, és éreztem, nekem itt a helyem. Az interjún aztán ügyetlen és kétségbeesett voltam, az összes bénázást elkövettem, amit ilyenkor a filmekben szerencsétlenkedő főhős is elkövet. Úgy emlékszem, a miattam nagyon rövidre sikerült beszélgetés végén még köszönni is elfelejtettem. Futottam a villamosig, aztán inkább még tovább, hátha a Vásárcsarnokig elfelejtem az egészet. Annyira akartam azt az állást, annyira tetszett ott minden, akkor hogy tudtam ennyire elszúrni? A 2-es villamos Fővám téri alagút-megállója a sok kusza firkájával testet öltött bennem, épp mint a tarka boltocskás álmom, csak éppen két méterrel a föld alatt. Még elengedtem néhány villamost és lassan az álmomat is, aztán hazamentem.
Pár nappal és önéletrajz küldözgetéssel később, mégis engem hívtak vissza (még ma is emlékszem az akkori telefonom lélekgyilkos midi csengésére), hogy igen, kiválasztottak, a jövő héten akár kezdhetnék. A telefonban azért sikerült megint hülyét csinálnom magamból, de Gabi (a leendő főnökasszonyom) pedagógus lévén mégis kihúzott belőlem néhány értelmes szót, és szeretettel várt. Mentem. Repültem. Akkor kezdődött az én történetem.
Máig sem szakadtam el álmaim a világától, ha kicsit másképp is, de maradtam a kaptafánál. Ma már csak vevőként megyek hobbiboltba, de ma is a gyöngyök, festékek és cérnák világában élek, csak most papírra vetem, amit tudok róluk. Ha van kedvetek, ismerjétek meg tökéletlen alkotásaimat, gondolataimat, mindazt, amit az alkotás öröme nekem jelent.